A Hold fényesen sütött be Ron hálószobájának ablakán. Ginny most vele aludt, mert az ő szobája Harryé és Hermionéé volt. Lavender nem volt náluk, mert a szüleivel nyaralt a tengerparton. Harryék nem rég érkeztek az Odúba, ugyanis ott készültek tartani az esküvőjüket. Már két éve jártak, és Harry abban az évben tavasszal megkérte Hermione kezét. Ginnynek még mindig nem volt közömbös Harry, így kissé furcsán érezte magát a jelen szituációban. Bár már kezdett beletörődni. Általában már csak az bosszantotta, hogy csak neki nincs barátja. Hermionénak ott van Harry, Ron Lavenderrel jár. Ő viszont már jó ideje szakított Deannel, sőt, értesülései szerint Deannek már sikerült is összeszednie valakit. Mindenesetre annak örült, hogy többet már nem fognak találkozni, mivel a fiú most végzett a Roxfortban, viszont Ginnynek még hátravolt egy éve. Harryvel sosem jöttek össze, pedig a lány próbálkozott egy darabig. De mivel Harry és Hermione még akkor összejöttek, mikor hatodikosok voltak, nem volt sok esélye. Ezeken a dolgokon gondolkodott azon az éjszakán, mert nem tudott aludni. Pont rásütött a Hold. Úgy döntött lemegy a konyhába nassolni egy kicsit.
Majdnem leért, amikor látta, hogy valaki már van lent. Lassan, csendben ment tovább. Bekukkantott az ajtón. Harry ült az asztalnál. Meglepődve tapasztalta, hogy már nem kezd olyan hevesen verni a szíve, mikor meglátja a fiút. Ennek örömére belépett a konyhába.
- Szia – köszönt a fiúnak.
- Szia – kapta fel a fejét Harry. Meglepődött, hogy társasága akadt.
- Mi hozott le eme holdfényes éjen? – kérdezte Ginny. Meglepően vidám volt.
- Nem tudtam aludni. Látom te sem… Mi ez a fene nagy vidámság?
- Fogalmam sincs – mosolygott a lány. – Éhes vagyok.
Azzal a szekrényhez lépett és előszedett valami ínycsiklandozónak látszó ételt. Még mindig vidáman lehuppant egy székre, és nem túl nőies módon falni kezdett.
- Te sosem változol – nevetett Harry.
- Biért? Kébe? – csámcsogta Ginny.
- Á nem… - és még mindig vigyorgott.
Csöndben ültek tovább. Ginny evett, Harry pedig újságot olvasott. Nem sokkal később a fiú felállt, összehajtogatta a Reggeli prófétát, és elindult a lépcső felé.
- További jó étvágyat.
- Kösz – mosolygott a lány. – Neked pedig jó éjt.
- Neked is.
Azzal Harry eltűnt az ajtó mögött. Ginny még maradt egy darabig, mert tudta, hogy úgysem fog álomba merülni egyelőre. Mivel Harry lent hagyta az újságot, unottan utánanyúlt, és széthajtogatta. Elkezdett olvasni, de nem talált benne semmi érdekeset. Jobb ötlete nem lévén mégis felballagott bátyja szobájába. Kelletlenül befeküdt az ágyába, magára húzta a paplant és befordult a fal felé. Maga is meglepődött, amikor napfényre nyitotta ki a szemét.
Mikor leért a lépcsőn, óriási kavarodásban találta magát. Talán még sosem volt ennyi vendégük. Hermione szülei, Bill és Fleur, Charlie és a barátnője, Percy, Fred és George és a barátnőik és persze a Weasley család többi tagja, akik eleve a házban laktak. A többi vendég a közelben lakott, így őket nem kellett elszállásolniuk.
Tehát. A konyhába hatalmas volt a zűrzavar. Mrs Weasleynek ezerfelé állt a feje. Annyi tenni valója volt, hogy nem is tudja hova kapjon.
- Hagyd csak, majd mi segítünk – vette ki anyja kezéből a serpenyőt Ginny.
- Jaj köszönöm drágám – azzal csókot nyomott lánya homlokára.
- Hermione! Kérlek, add ide a sót.
És már ott sem volt. Ginny megcsinálta a hihetetlen mennyiségű tojásrántottát. Gondosan kiporciózta az adagokat, majd tálalt. Mind a 15-en egy asztalhoz ültek. Egy talpalatnyi hely sem volt a konyhában. A hangzavar pedig akkor volt, hogy sokan a saját hangjukat sem hallották.
Ginny úgy döntött, hogy már nem bírja a zsúfoltságot. Szinte menekült a konyhából. Felszaladt ideiglenes lakhelyére, gyorsan felöltözött, majd kiment a házból. Szinte megkönnyebbült, mikor kint volt a napsütötte, szellős kertben. Úgy döntött elmegy sétálni. A falu, Vidra St. Capdel most még gyönyörűbb volt, mint eddig bármikor. Ginny gondolta, hogy azért látja így, mert már elege volt az otthoni fejetlenségből, és a nyugodt falucska most relaxációs hatással volt rá. Csak pár ember lézengett az utcán, egy öreg néni a boltba ment, egy fiatal pár a parkban romantikázott, két kislány a szüleikkel szintén reggeli sétára indultak. Ginny mellett két srác kerekezett el. Az egyik fiú megbökte a társát, majd mindketten ránéztek, és röhögni kezdtek. A lány lenézően pillantott rájuk, bár már megszokta az ilyesfajta reakciókat.
Még bandukolt egy darabig, de a végén úgy érezte, hogy anyjának biztos segítségre van szüksége, így gyorsan hazament. Nem tévedett. Ugyanaz a helyzet fogadta, mint amit kiruccanása miatt otthagyott. Sokat segített az otthoni teendőkben. Főzött, mosott, takarított, és dolgozott a ház körül is. Megfogadta, hogyha ezután a sok meló után nem lesz tökéletes Harryék esküvője, akkor ő kiugrik az ablakon.
Egy hét múlva tartották a lagzit. Óriási sátrakat állítottak fel. Szinte minden ugyanolyan volt, mint Bill és Fleur esküvőjén. Ínycsiklandozó csokiszokőkutak pompázta minden asztalon, fehér, mozgó hattyúkkal díszített tálcákon tálalták a pezsgőt, az étel pedig maguktól mozgó zsúrkocsikon szambáztak a tánctéren. Minden tökéletesnek ígérkezett, mígnem megjelent Muriel néni. Úgy tűnt, a kelleténél jóval több pohár pezsgő gördült le a torkán. Imbolyogva betrappolt a sátorterem közepére, majd vad táncot kezdett lejteni. Néhányan nevettek, viszont Mrs Weasly elborzadva figyelte a jelenetet. Fred és George támogatták le „imádott” nénikénket a parkettről. Később még hallottuk, ahogy nagyokat csuklik, majd mély álomba merült. Rendhagyó esküvő volt, mert a szertartás csak az est felénél, naplementekor következett. Muriel nénit kivéve mindenki meghatottan ült a helyén, mikor Hermione belibegett felhőszerű menyasszonyi ruhájában. Osztatlan vélemény volt, hogy eszméletlenül gyönyörű. Harry alig bírta becsukni csodálkozástól tátva maradt száját. Hermione elpirult, aztán boldog mosoly terült szét az arcán. Ginny vigyorogva figyelte, ahogy Ronnak is leesett az álla. Valamikor még bele volt zúgva a lányba, de ő is, mint Ginny, beletörődött a dolgokba. Hermione lassan odasétált az oltárhoz, majd szembefordult Harryvel. Elhangzott a szokásos szöveg. Mindketten azonnal igent mondtak, majd gyönyörű csókba fonódtak össze. Mindenki egyszerre kezdte el dobálni őket rizzsel. Nevettek és elszaladtak a ház irányába.
Kürölbelül fél órával később már átöltözve tértek vissza. Folytatódott tovább a buli. Muriel néni csodás belépésén kívül jól telt az este. Ginny hulla fáradtan vánszorgott fel Ron szobájába, miután segített rendet rakni. Arra se volt energiája, hogy becsukja az ajtót. Ledőlt az ágyára, beletemette az arcát a párnájába, nyöszörgött egyet, és már aludt is.
Másnap reggel elmentek a vendégek. Hermione és Harry már gondoskodtak saját lakásról, így Ginny is visszakapta a szobáját. Megkönnyebbülten zárta magára az ajtót, mert már kezdte kissé idegesíteni, hogy bátyjával kell közösködnie.
Pár nap múlva elmentek az Abszol útra, hogy megvegyék Ginny hetedéves felszerelését. Persze a dolgok nagy részét a bátyáitól örökölte. Ron összefutott Lavenderrel, így ők kettesben folytatták útjukat. Ginny legjobb barátnőjével, Rebeccával találkozott, és ők is külön túrára indultak.
- Hogy telt a nyár? – kérdezte Rebecca.
- Köszi jól. Harry és Hermione szépen összeházasodtak, ennek örömér végre visszakaptam a szobámat – mosolygott Ginny.
- Én is kíváncsi lettem volna az esküvőre. Olyan szép pár – révedt el a tekintete.
- Igen azok. Na de mi van veled meg a bizonyos titokzatos lovagoddal, akivel tavaly találkoztál – nézett cinkos mosollyal barátnőjére Ginny.
- Á, semmi – szontyolodott el a lány. – Azóta a kirándulás óta nem láttam. Pedig nagyon jól elvoltunk. Nagyon bosszant, hogy még a nevét sem tudtam meg.
- Elhiszem. – Ginny megértően tekintett rá. Aztán, hogy elterelje a figyelmét, a legújabb versenyseprűre mutatott az egyik kirakatban.
Rebecca arca menten felderült, mivel mindketten rajongtak a kviddicsért. Pár elsősön átfurakodva eljutottak az üvegig. Vagy fél órát álltak ott, mígnem egy fiú szólította meg őket. Rebeccával akart beszélni. Ginny nem ismerte a srácot, de úgy tűnt Rebecca nem így van ezzel. Pár perc múlva mosolyogva tért vissza.
- Ki volt az?
- Ne mondd, hogy nem ismered Jeremi Collinst!
- Pedig nem ismerem.
- Ő az egyik leghelyesebb srác a Roxfortban. Vagyis csak volt, mert tavaly végzett. Mindenesetre képzeld! Randira hívott!
- Azta! Ennyi beszélgetés után? – csodálkozott Ginny.
- Dehogy is. Tavaly sokat beszélgettünk, úgy tűnik nem hiába.
- És én erről miért nem tudok? Végtére is a legjobb barátnőd vagyok, vagy mi! – fortyant fel a lány.
- Csak azért nem mondtam, mert féltem, hogy kinevetnél. Tudod, nagyon sok lány ácsingózott utána, és nem akartam, hogy azt hidd rólam, hogy én is olyan kis fruska vagyok!
- Jaj, Reb. Sose gondolnék rólad ilyet! Mindenesetre örülök nektek – mondta Ginny.
Ez a kijelentés félig-meddig igaz is volt, de így oda jutott, hogy csak neki nem volt barátja a közelebbi ismerősei közül. Kissé elszomorodottan baktatott tovább Rebecca mellett, de a lány ezt nem vette észre, mert annyira boldog volt Jeremi miatt.
Rebecca egy idő után elbúcsúzott, mert megbeszélte a szüleivel, hogy összefutnak. Elköszöntek, majd Ginny az egyik, Rebecca a másik irányba indult el.
Ginnynek még nem volt kedve visszamenni a szüleihez, így inkább elkezdte nézegetni a kirakatokat. Nem volt túl sok zsebpénze, és azt sem akarta elkölteni, de jólesett bámulni a kirakott árukat.
Egyszer csak a nagy bámészkodásban nekiment valakinek.
- Jaj, bocsánat. Nem néztem a lábam elé – szabadkozott.
- Ugyan – legyintett az idegen. – Semmi baj.
Ginny jobban megnézte az illetőt. Valami hihetetlen szemei voltak. Talán lehetett volna zöldnek mondani, de inkább tengerkék színük volt egy kis szürkével és barnával keverve. Sőt, Ginny egy pillanatban még lilát is vélt felfedezni a feltűnően sok szín között.
Mikor a srác észrevette, hogy mennyire elképedt, amikor a szemébe nézett, elvigyorodott.
- A nevem Isaac McKenzie.
- Én… én… öö… Ginny Weasley vagyok – kapott észbe Ginny. És megfogadta, hogy nem fog többet a fiú szemébe nézni.
- Örülök, hogy megismerhettelek Ginny – azzal elment.
A lány még egy darabig bambán nézett utána, majd azon kezdett el gondolkodni, hogy az mégis csak abszurdum, hogy épp azon búslakodik, hogy nincs barátja, amikor belebotlik egy idegenbe, akit igenis el tud képzelni pasiként. Hogy mik vannak?… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
